Városvégi részeg éj

Hatalmas éjszaka, nem félek tőled, sőt, csakoly otthonos vagyok tebenned, mint szülőházam udvarán. Ha kell, nekivágok a temetőnek! Micsoda kérge támadott szivemnek, hogy semmitől se félek!? Ugassatok, kutyák, hadd töltekezzék a fél világ hatalmas hangotokkal, mely már-már emberi! Hadd gyarapodjék, terebélyesedjék a titkos űrben ez az egyszeri, pótolhatatlan élet! Te leányka, kinek viszed a melled? Nem félsz, hogy mindjárt meg is harapom!? S ha vénnek tartasz, és sehogyse kellek, úgy eldobom a kalapom, hogy fennakad egy csillagon! 1943