Székely leány nótája

Ha a Széna-téren járok, hej, a népek megcsudálnak; piros szoknyám, mejrevalóm, van is rajtam látnivaló. A kocsmában zenebona, hiába vársz engem oda, vitéz repülő katona, tied se leszek én soha. A múltkor is ott a padkán, emlékszel-e, kikacagtál! Kinevetted, hogy beszélek, s nevettek a más cselédek. Pedig szép vagy, mitagadás, bolonduljon éretted más, de nem én – te nem vagy földim, hanem olyan angyalföldi. Úgy szeretlek, mint a várost: hogy a szivem hazaszálldos, s tudom, nem leszek a tied s nem lehetünk mi pestiek. Maradok csak a Balázsé, száldobosi szép babámé; gyűjtögetek egyelőre, s hazamegyek esztendőre. 1941