Hogy vígasztaljalak, szegény leányka?…
| Hogy vígasztaljalak, szegény leányka? |
| Hogy csillapítsam szenvedésedet? |
| Legyen búbánatodnak orvossága, |
| hogy én halálos kínban szenvedek. |
|
| Hogy egyikért mennyit szenved a másik, |
| ki-ki saját magából tudja meg. |
| De éjszakámban a szived világit, |
| mint ahogy az én szívem is neked. |
|
| Szent fényességem, kikötőm világa! |
| Legyen vigasztalód az a tudat, |
| hogy a legsűrűbb téli éjszakában |
| megtaláljuk egymáshoz az utat! |
|
| A szerelemnek szűz Mont-Blanc-fokára |
| egymás által így jutottunk mi fel |
| s a halhatatlanságnak csarnokában |
| a jövendő bennünket ünnepel! |
|
|
|