Chanson triste
| Lehullt a levél, a sárba lehullt. |
| Nem igaz, kitalálás csak a mult. |
| Fent a galyon nem csüngött sohasem, |
| nem zizegett szeles éjjeleken; |
| függés örömét sosem élte szegény, |
| nem nőtt sebesen a tavasz elején, |
| még jó, hogy az őszt nem sínylette nagyon: |
| volt s elmult feketén, hallgatagon. |
|
| Lehullt a levél, az őszbe lehullt. |
| Nem igaz: kitalálás csak a mult. |
| Sírok az őszben, szomorú falevél: |
| sohasem, sohasem csókoltalak én! |
| Emlékezetem dadogó, csunya vád: |
| sohasem, sohasem csókoltam a szád… |
|
|
|