Ideje volna…
| Két kezem kínzó kérdésre mered: |
| Mi lesz velem, ha majd el kell maradjak |
| Tőled, s mig élek, mindig Nélküled – ? |
| Ha elvesz a világ, helyetted adhat, |
| ó, adhat-e pótlást, új életet? |
| Nagyon messze vagyunk egymástól, a |
| sok ház között hogy találhatna hozzád |
| egy lélek kiszakadt kis sóhaja? |
| Felszívja majd a holdfényes magasság, |
| ahova indult, nem jut el oda! |
| – Ideje volna, hogy egy éjszakát |
| úgy éljünk át, hogy sóhajtásaimmal |
| pihegve érjen össze drága szád, |
| szép szerelemmel és gyönyörü kínnal, |
| amelyre enyhülést a hajnal ád! |
|
|