„Van-e dió, fiú?”

Micsoda hang?! Szebben ki ébredett?
Mint megdobott tó színe, csobban
s gyűrűzik az emlékezet:
Sárgarigó rikkantott a lombban!
– Van-e dió, fiú? – így kérdezett,
s már-már mutattam zavaromban,
még félálomban, üres tenyerem,
s csak percek múlva s már ocsudtan
figyeltem oda jobban,
mit is rikolt a szemtelen:
– Huncut a bíró! –
És ebbe már belenyugodtam.

1935

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]