Esti sóhajtás
| Ezt az estét csókolni kellene! |
| haját arcomba csapják már a szellők |
| s erembe tör erdő-lehellete: |
| csókolni kellene száját s a mellét. |
|
| Ma téged is csókolni kellene, |
| a létet csókolnám benned s az estét |
| (Pia, királynőm, kellek-e?) |
| Ma érted az üveghegyekre mennék. |
|
| Együtt várnánk a hajnalhasadást |
| s lángos fenyő-fáklyák alatt |
| kikacagnánk a szürke elmulást, |
| mikor kiűzi völgyünkből a nap. |
|
|
|