A tó

Alszik a tó kristály vize
s lám, mélye kusza színeit
tükrözi a szemed írisze.
Lenn kéklő alga-fátyolok
ringnak a vaskos kákaszáron
s jól elbujtatják a homok
kürthátu csigaszerelmeseit,
ringván a vaskos kákaszáron.
Mellettük skorpió leselkedik
s fantomok: éhes vérszípók
lesnek reájuk gomolyogva.
Míg fenn a tükrön korcsolyáz a pók
s a csillogó kis csíbor ropja-ropja,
tükör-táncát ezerszer megbogozza.
A mart felett féllábon állva, szemlét
tart rétjein egy méla szürkegém.
Valami moccan a tó fenekén,
összekocódnak fenn a békalencsék
s a kék,
fontoskodó kis buborék
felszínre sompolyog, mint lappangó kisgyermek-emlék.

1933

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]