Őszi este a körúton
| A sápadt lomb helyén ül még a fán, |
| de hol vannak a kávéház-terrászok? |
| sikos az aszfalt: ködesőtől ázott |
| s a sarkon didereg az utcalány… |
|
| A reklámoknak oly bágyadt a fénye, |
| mint fattyúholdnak, gyűrüs udvaruk van; |
| amely kiült a bérház tetejére |
| halálos kedvvel gyúlad és kilobban. |
|
| Nemrég tejútos, nyári éjszakákon |
| a Mars-lakókkal váltott jelt titokban; |
| vészjele most kolontos ákom-bákom, |
| hamar megfúl a zajló ködburokban. |
|
| Vasrúdjáról csábítgatón nevet rám |
| egy itthagyott olasz-fagylaltos reklám; |
| pedig tudhatná, hogy most már hiába: |
| gazdája hazament Itáliába… |
|
|
|