A Holnapnak bútsúzóihoz szólván egy-két atjai tanátssal

Az jó Kazinczy módjára
Ímé itt az idő, hogy messze el kell mennetek innen,
két jó s kedves ecsém, könny a szemem sugarán.
A delizsánc vár rátok s az ucctza porában
táncolnak lovai, mint dobogó hadimén.
Várnak titeket, mint mondám: el kell mennetek innen,
itt hagyván e lakot s minden házanepét.
Kérdem: okultatok-é e város margatagában
s bölcsségtől telitett elmei tarsolyotok?
Vagy netalán meddőn s hjába esett utazástok,
drága tapasztalatok s nagyszerü munka nekül.
Mert lám, amidőn még zsenge és iffju az ember,
az igaz esvényrűl ah le gyakorta kerül,
s mint a vadon farban sebesült anyaborza,
ténferegvén tekereg régi csapása körül.
Megleli végre, avégett, hogy vessze újra meg újra,
ím hát véssétek jól eszetekbe e képet
s e borzos példázat andalgvást járjon elől.
Járjatok máskor a Soli Deo Gloriába
nagy okulásvággyal és szorgalmatosan.
Mert e derék szerzet mennyei szép kebelében
mindenütt jelen ül Isten és Krisztus Urunk.
Nemcsak a Csudri kománk szélvert rossz köpenyében,
ámde a Kiss Sándor tarjatagos fejebúbján.
 

1931

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]