A Holnapnak bútsúzóihoz szólván egy-két atjai tanátssal
| Ímé itt az idő, hogy messze el kell mennetek innen, |
| két jó s kedves ecsém, könny a szemem sugarán. |
| A delizsánc vár rátok s az ucctza porában |
| táncolnak lovai, mint dobogó hadimén. |
| Várnak titeket, mint mondám: el kell mennetek innen, |
| itt hagyván e lakot s minden házanepét. |
| Kérdem: okultatok-é e város margatagában |
| s bölcsségtől telitett elmei tarsolyotok? |
| Vagy netalán meddőn s hjába esett utazástok, |
| drága tapasztalatok s nagyszerü munka nekül. |
| Mert lám, amidőn még zsenge és iffju az ember, |
| az igaz esvényrűl ah le gyakorta kerül, |
| s mint a vadon farban sebesült anyaborza, |
| ténferegvén tekereg régi csapása körül. |
| Megleli végre, avégett, hogy vessze újra meg újra, |
| ím hát véssétek jól eszetekbe e képet |
| s e borzos példázat andalgvást járjon elől. |
| Járjatok máskor a Soli Deo Gloriába |
| nagy okulásvággyal és szorgalmatosan. |
| Mert e derék szerzet mennyei szép kebelében |
| mindenütt jelen ül Isten és Krisztus Urunk. |
| Nemcsak a Csudri kománk szélvert rossz köpenyében, |
| ámde a Kiss Sándor tarjatagos fejebúbján. |
|
|