Szent éjjel
| Elült minden gitárszó, altató, |
| az éj s a csend szűzen fogantató. |
|
| Templom felett a szentlélek suhan, |
| most indul el, keresgél nyugtalan. |
|
| Egy zug szobában ócska lámpa ég, |
| csont-sárga fényt himbál egy lányra még. |
|
| Aztán sötét lesz, sejtelmes, komor: |
| ilyenkor kezd dalolni a nyomor. |
|
| Dalol zsolozsmás, ősi éneket, |
| csillagjel-várót – és rejtelmeket. |
|
| Kis istálló lesz száz nyomortanya |
| és minden asszony áldott szűzanya, |
|
| minden leányka alvó szűz-szobor – |
| mögöttük nő és dalol a nyomor. |
|
| S ha hirtelen most százszorosra nőne: |
| hajnalra Messiás születne meg belőle. |
|
|
|