Lefekvés előtt
| Megszoktam már, hogy néha-néha este |
| a kis fiókból, lefekvés előtt, |
| előszedem nagy, csorba fésümet, |
| hívságos gonddal megfésülködöm |
| s elrendezem hajam hullámait… |
| Hugocskám ingerkedve kérdi meg: |
| – Mi az, te híres, csak nem bálba készülsz? |
| Vagy tán megkésett randevúra mégy? |
|
| Én csak mosolygok: ő nem érti még, |
| hogy éjszakámtól mily sokat remélek: |
| Így megfésülten szebb leszek talán, |
| így inkább jönnek majd reám az álmok, |
| virágos álmok, multam hőskorából |
| s a gyermekkorba messze visszavisznek. |
|
| S ott megtalálok egy kisgyermeket, |
| kis tejfogas, csöpp ártatlan magam, |
| bámulva Bösendorfer-zongoránál, |
| ahol anyám sötét, kontyos hajával, |
| gyors fiatalon futkosó kezekkel, |
| zöld Sang und Klang-ból halkan zongorázik |
| és jó apám kezét fejemre téve |
| magas tenorral németül dalol… |
|
|
|