Majd nekem is lesz elmúlt ifjuságom…
| Majd nekem is lesz elmúlt ifjuságom |
| s éjente várom: jönne bár egy álom |
| és hozna vissza szép emlékeket. |
|
| Elszáll az élet, meghal jó anyád, |
| elhagy barátod és a kis család, |
| mely őt nevelte, rendre sírba száll. |
|
| Oh, Istenem, én vajon meddig élek, |
| s ha meghalok, hát merre száll a lélek |
| a testből, amely addig őre volt? |
|
|
|