Messze földről, üresen érkezett póstai levelezőlapra
| „Könnyé vált szavaim, le sem írt vad búcsuigéim |
| felhők reptetik el s ejtik alá Budapestre. |
| Gondolj rám, aki rád gondolt a halál meredélyin |
| s címedet és nevedet rárótta e lapra egy este. |
| Nem mondhattam el azt, ami legjobban gyötör itt bent: |
| – rád sem lel e levél, ha téved a póstagalamb! – |
| Nincsen igazság, nincs! Régóta nem értem az Istent: |
| tíz-húsz év, s Erdély, jaj, csupa néma harang!” |
|
|