|
Grácban, a múzeum ablakából
| Óriás borostyánkő a szikla, |
| cserjéken, fákon vöröslő barna, aranyló sárga levelek. |
|
|
Mint lepke, szúnyog vagy bogárka – |
|
mozdulatlan apró emberek. |
|
| Fakul a száz szín, múlttá hull a jelen… |
| Ők, a borostyánkőbe zártak |
| a meg-megújuló örök reménytelenség, |
| emberbogárkák, furcsa lepkék, |
| majd együtt porlanak velem. |
|
|