Epigrammák

 

Egy méltatlan hencegőre

„Őseimet hajdan mind egyvégtébe temetve,
most körülérhetnék kétszer a Föld kerekét!”
– Mondhatná ugyanezt bátran a bantu kanász is.
Hosszu családfáddal, Bikfey, mért dicsekedsz?
 

Az abszolut költő

Halld! A kabóca-rovar konokul rererézik az ágon,
érdes hangja hegyet-völgyet ekhózva betölt;
egyetlen raggá tömörítve az emberi nyelvet:
legjobb költőnk lesz, tíz-húsz év se telik.
Csendben, okulva figyeld: ez az abszolut antipoézis!
Iskolapéldául kell-e különb, Adolár?
 

Egy álljfeljancsira

Hajdan a jonhodból felváltva Szvatopluk üvöltött
s Hitler – most Decebál hádeszi hangja süvölt.
Elmondhatjuk-e hát, ha elvisz végre az ördög:
– Béke veled s légyen könnyű tenéked a föld?
 

Egy buzgó fullajtárra

Bármi kemény-ülepű fullajtár volt az ebadta,
túlhuppant a lovon, s íme, kitörte nyakát.
 

Notórius vízszennyezőre

Hát nincs menekvés? E keresztet
örökségképpen hordozod?
Ahol apád lovat feresztett,
te szutykos autódat mosod.
Vízbélieknek csemegéjük
volt az aranyzab-ürülék.
De mit bocsátasz Te közéjük?
Mérgektől habzó sűrü lét!
 

Egy mikro-Napóleonra

Órjást tisztel a nép folyvást rettegve, Tebenned,
 
Színlelt hódolatot hasrafeküdve fogad.
Emberi tartását, jobb hajlamait kiöletted –
 
Biztositottad-e így, Törpe, utókorodat?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]