Születésnapra, II

Születtem – ám nem ily világra – 13-ban, Enyeden. Hol volt még akkor ennyi lárma s erdőn-mezőn is ennyi szenny? Az Ember, ősi szerződését a Természettel megszegőn, bünétől iszonyodva néz szét megrontott erdőn és mezőn. Lármához, szennyhez idomulni nem bíró, borzadó beteg, készülök e létből kimulni, mint üldözött vademberek. Az új kor szürke kulimásza bemocskol tengert, temetőt. Illő eltűnni, mielőtt a Régi Föld kérgét bemássza. 1975. április 24.