Egy megtalált verstöredékre
| Találgatom, mi is hagyatta abba, |
| miféle léhaság vagy bosszuság – |
| de hasztalan: örök titok marad, |
| hogy negyven év előtt mi vágta ketté |
|
| Akárhogy is: lelkemből egy darab! |
| Lebegjen hát – lábatlanul – tovább, |
| mely napvilágot nem láthat soha, |
| s legalább én, könnyelmü gyilkosa |
|
|
|