Tavirózsa

M.-nak Az ember ily cudar hidegben halni se tud és élni sem akar: dermedt, mint kőbezárt rovar, mely milljom éve alszik ott, nagyálmú fáraó se szebben!… – – – – – – – – – – – – – – – – – De lám, egy késő tavirózsa kinyílt sápadt-lilán a tóra, hogy még láthassa a Napot! S kérdezgetem magam-feledten: bölcsesség vagy könnyelmüség? Mi lesz vele, ha jő a bóra, rátákban omlik hó a hóra, s páncélt kovácsol rá a jég.