Ráfogások Ovidiusra
|
Jam mihi deterior canis aspergitur aetas:
Jamque meos vultus ruga senilis arat.
A Pontusi Elégiák-ból
|
| Szeplős tőlük az arc, a homlok, a váll, a halánték, |
|
S ütköznek szaporán mindkét kézfejen is. |
| Lisztharmat lepi ily szívós-gonoszul a gyümölcsöt! |
|
Honnan e sok csunya folt rajtam, e barna ragya? |
| S mért ez az irtózás, mely láttukon újra el-elfog, |
|
S borzaszt másokat is, kik rajtam felfedezik? |
| Jaj, nem légypiszok ez, sem a rámszállt éjjeli lepkék |
|
Nyomjelző ürüléke: a Szárnyas Idő jegye ez. |
| Megváltódni csupán vedlés árán ha lehetne: |
|
Mert mi lemoshatná, nincs oly apolloni ír. |
|
| Torzonborz géták, ebcsimbók hajzatu népek, |
|
Szőrzetetekbe buvó szarmata szörnyetegek! |
| Mint a bagolyköpet, oly rútak vagytok ti szememben: |
|
Undorkeltés tán legfőbb fegyveretek? |
| Vígan vagytok, lám, egymás nyüzsgő zsivajában, |
|
Zárva előlem imígy szép, buja lányaitok. |
| Csimpolya, réztányér, üstdob, duda, kerge kereplők |
|
Zűr-zaja rettentőbb, mint dárdás fapalánk! |
| Sátortáborotok jobb bölcsen messzekerülnöm |
|
S küzdeni tar-kopaszon szúnyogok ezreivel: |
| Ez még istenes így és messze sem oly megalázó, |
|
Mint a kitiltottság törzsetek üdveiből. |
|
| Aljas számüzetés már egymaga minden öregség, |
|
Nem kell ahhoz gyötrő tengeri vagy gyalog út |
| Messzire mindentől, ami életkedvet adó volt: |
|
Exiliumba sodor már az Idő maga is! |
| Durva Mulandóság, te, ki mint hibbant agyu cézár, |
|
Rém-diadalkapukat emberi csontból emelsz: |
| Esdeklő levelet bűnbánó, gyáva igékkel |
|
Tőlem mégse remélj: megvetem udvarodat. |
| Volt-e babérkoszorúm? S most az zizeg átal a távol |
|
Síkjain – így üzened: tépdesi szörnyü kezed? |
| Vagy magamat túlélt, révült jós, hallom előre, |
|
Hogy vihorászik a szél összetiport siromon. |
|
|
|