Egy huncut Petőfi-szavalóra
| Bekenve mindenféle írral, |
| csúfolkodik a Tömegsírral, |
| mely a fehéregyházi szántón |
| a Költő vázát húst lehántón |
| őrli, s még annyi hősi csontot – |
|
| Megkenve mindenféle hájjal, |
| csúfolkodik a szent halállal, |
| Költőnk kihívott végzetével, |
| amit vérével megpecsételt! |
|
| Jaj, hát nem térhet soha vissza, |
| hogy azt a nyeglét megtanítsa: |
| örökmécs, vad szeme tüzével |
| perzselje, míg szégyentől ég el! |
|
|
|