Az lesz majd hősöm
majdnem testetlen csodája, |
a tompított óvszer-gyönyörüség: |
mindörökre kesztyűs marad ottan? |
Az lesz majd hősöm, az új Empedoklész, |
aki először omlik le pucéran, |
s rángó testtel olvad bele |
Földünkig hatoló lüktetéseivel |
a Hold vakítófényü kő-húsába! |
|
az ember százezeréves álmát! |
|
|
|