Mercur isten áldozatai

Az útfelen oly tisztesen feküsznek, oly ősi illedelmesen, már-már emberi rangot követelve és élethez való jogot. Ki tanította őket erre, mely hit szertartásmestere? Remélik tán, hogy a gépszörnyeket oldalra fektetett buksi fejükkel és szépen összetett kis mancsaikkal megszégyenítni még lehet? Lehet egy-két csepp vérrel hatni rájuk, s üvegesen is mindig szembenézve, hogy könnyezzenek a reflektorok – ezen a gyász-olaj bevonta és végtelen ravatalon, ahol kátránypapír-lepelre sincs joguk… Itt ért hát véget küldetésük: nyugosznak már a lázas hírvivők, hívó hang, jel, szag bóditottjai – s hívójuk a mohás bozót alatt hiába vár az út túl-oldalán. Azért kulcsolták össze a kezük, hogy ne rohanjon át, okuljon rettentő példájukon? 1972