Mercur isten áldozatai

Az útfelen oly tisztesen feküsznek,
oly ősi illedelmesen,
már-már emberi rangot követelve
és élethez való jogot.
Ki tanította őket erre,
mely hit szertartásmestere?
Remélik tán, hogy a gépszörnyeket
oldalra fektetett buksi fejükkel
és szépen összetett kis mancsaikkal
megszégyenítni még lehet?
Lehet egy-két csepp vérrel hatni rájuk,
s üvegesen is mindig szembenézve,
hogy könnyezzenek a reflektorok –
ezen a gyász-olaj bevonta
és végtelen ravatalon,
ahol kátránypapír-lepelre sincs joguk…
Itt ért hát véget küldetésük:
nyugosznak már a lázas hírvivők,
hívó hang, jel, szag bóditottjai
– s hívójuk a mohás bozót alatt
hiába vár az út túl-oldalán.
Azért kulcsolták össze a kezük,
hogy ne rohanjon át,
okuljon rettentő példájukon?

1972

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]