A Hetedik Nap
|
És megáldá az Isten a hetedik napot, azaz megszentelé azt…
Mózes Első könyvéből
|
| Vasárnap ez. A Hetedik Nap. |
| Megszentelendő hát valamiképp. |
| Nekivágnak a rétnek, a csalitnak, |
| előzködik, durrog ezernyi gép. |
| Mint a karámból kiomolt nyáj, |
| széled a nép, kurjongva kószál, |
| erdőt gazol, ront romfalat – |
| sikerélményben mennyi változat! |
|
| Motorcsónak szeli a Kisdunát, |
| fényes tükrét hasítva harsog, |
| szörnyethal agg és csecsemő. |
| (Az emberpárt a csolnak orrán |
| átkok kisérik. |
Nem rettegnek ők, |
| hogy fog az átok, és a sorsuk: |
| a vízbefulás néma mámora?…) |
|
| A Duna szélén hatszáz huncut autós |
| kocsiját mossa finom vegyszerekkel – |
| halat-vadat megöl a sárga lé. |
| Motorjuk mellett illendőn vizelve |
| juttatnak valamit a földnek is |
| embermivoltuk áldásaiból.) |
|
| Légpuskás, zubbonyos suhancok |
| drótszálra ült fecskékre lőnek. |
| Nincs Isten – tudják –, hát madara sincs. |
| Pusztuljon a bamba csicsergő! |
|
| Úristen, bírod e zenebonát? |
| A vurstli ez itt, vagy micsoda lárma? |
| Űzött vad az ember nyugodalma, álma. |
| Itt kíntorna nyerít, ott ökrendő |
| ördögi torkok karatyolnak, |
| mennydörgésszerüen bömböl a gépi gitár, |
| öt-hat-hét érc-sípláda okádja magából |
| más-más hullámhosszon, egymás közelében |
| a tehetetlen fák üde árnyán, |
|
| És lent, üregében, az árva tücsök, |
| a teremtés legszelidebb muzsikása, |
| félőrült-remegőn kuporog, |
| vagy fúrja magát befelé a humuszba, |
| és kérdezi néma fohászként: |
| Jaj, hoz-e csendet az éj s fegyvernyugovást, |
| hogy kijöhessen a csillagos égnek alája, |
| s e zajszaggatta világba még utoljára |
| harmatos-illendőn ríja ki egyszeri létét. |
|
|
|