|
A Gyulai Várszínháznak ajánlom
| Míg élt, alakjai csak Benne éltek, |
| lebegve láthatatlan színpad tájain; |
| majd kézirat- és később könyvlapok közt |
| húzódtak meg egysíku-vértelen, |
| s zizegtek, száraz szirmok, vagy tíz éven át. |
|
| Most, hogy a színpadon életrekeltek, |
| Alakjai bármily vérdúsak is, |
| s élettől lüktetőn dobogtatják a padlót, |
| rajtuk mégis a posztumuszság |
| vagy csak a könnypermeteg ez |
|
|