Megíratlan
Családregényeink sajgó szépségei: |
mindaz, mi már megíratlan marad. |
|
A boldogság hite egy-egy percre kicsillan |
a szürkén torlódó mívesnapokból, |
de sejthető, hogy nem tarthat soká: |
ez adja meg pazar gyémánt-becsét. |
|
Mint ez a két szép kéz is itt, a Biblián, |
amint egy fénykép őrzi a pillanat csodáját: |
megfogóztak az áldott frigy jegyével, |
törékeny gyűrüvel, törékeny ujjukon – |
|
S a zajló háború fekete réme |
hőkölt naív hitük rózsás bástyáitól. |
|
|
|