Részvétnyilvánítás, II

1 Élünk, s nem minden ível Odaátra, csak kínjainkat érezzük öröknek: vigasztaló Istenre nem találva, az Androméda-ködön túl köröznek.   2 Ki fájdalommal szült, anyád meghalt egy tavaszi napon. De higgy, remélj! Költő-fiát újból-szüli a fájdalom.