Minden csak jelenés?
|
Jancsó Adrienne-nek
| Néztem a művésznő holland fantázia-csokrát, |
| öt perccel mielőtt dobták volna szemétbe – |
| Káprázat, csoda volt még három nappal előbb is, |
| szekfűk, gardeniák, campanulák szövevénye: |
| kisvárosi lelkek hódolatának, |
| s feltehetőn a Siker záloga, biztositék, hogy |
| mégsem céltalanul szolgálja a versbeli Szépet, |
| a szépmuzsikáju magyar szót, szerte, ahol magyar él. |
|
| Széthullt szirmok a szőnyeg szélén! |
| Sárga levélkék csüngtek a rézüst pereméről, |
| gyászkoszorú drótján se különben, a dőlt fakereszten – |
|
| Hát amiért rászolgált ő e csokorra: a versek, |
| hangja, igéi az estély ünnepi áhitatában: |
| élnek-e vajjon? A lelkek őrzik-e még valameddig |
| bár egy csepp mosolyát, ottléte szeráfi varázsát, |
| vagy kiürült hamarost vers, dal a fejekből, akár az |
| ünnepi estek után a díszterem is kiürül – s kong…? |
|
| „Minden csak jelenés?” – Az volna valóban a Szépség- |
| s Szó-keltette Varázs is, az érzelem-értelem áldott |
| egy-két percnyi pazar együtt-remegése, |
| s aztán illan ez is, oszlik az utca porában, |
| s „mint a kis nefelejcs, enyész” –? |
|
|
|