Blokházy siralmaiból

Mit állítsak ajtónk elé jelül,   hogy könnyebben hazataláljak,   s ne zörgessek bután öt-hat idegen ajtón? Mit állítsak a kis balkonra jelül,   hogy fecskénk útját megtalálja   s ne hűljön ki a fészekalj tojáska,   míg rémülten visong hasonló balkonok körül? Mindennek szürke egyformasága itt   elzárja az égbolt ősi kékjét,   a földnek ősi zöldjét – Ez az egyformaság butít és megvakít… Majd a halál is egy nap mit mível?   Az ajtók-ablakok egyformasága   elfárasztván közömbössé teszi,   s bambán összetéveszt valakivel! Elvész a küldetés személynek szóló varázsa – (Történhetik, persze, fordítva is:   értem loholva lép be valaki máshoz! Lássuk be hát az új lét előnyeit is,   ne csak, mi benne falanszteri, gyászos.) 1971