Egy szippantás
| Reggel bükköny-, este klemátisz-illat, |
| kakukkfű gyógyít, és bódít a mályva, |
| s a napszakokban hány virág kínálja |
| színét-szagát, bolondul, holtaiglan! |
|
| Egy szippantás csupán teli tüdővel, |
| hadd tóduljon belőlük ózon, emlék – |
| s egyet-kettőt kiásni s vinni tővel, |
| így örökítni múló nyár szerelmét! |
|
| A hosszú télre még ez is kevés lesz, |
| mely kormot-füstöt, szénmonoxid gázt ont. |
| S elég lehet e szippantásnyi élet |
| a fülledt, néma s végtelen halálhoz? |
|
|
|