Évtizedek hatalma

 

És akik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.

Pál apostol leveleiből
 
Fogatlan koldusasszony
kuporg a templom grádicsán,
markát kitartva szipákol;
vagy szurtos korcsma-padkán
kántál pityókosan, s már
kinek se kellő bájait kínálja –
Legelső szeretőm volt
virágzó dajna korában!
(Ám egy hiányzó szemfog
jelezte már e pompás
testben a romlást.)
Bozontos-bajszu, ősz,
köszvényes-ujjú favágó,
rozzant fészer homályán
baltája nyelét igazítja,
és odakünt az udvart
másnyelvű unokái
zsinatolása zengeti –
Egy padban ültünk hajdan
a Bethlen-kollégyumban!
Hasonló fájdalommal
gondol valaki rám is
valahol bizonyára,
a változásnak más-más
jeleit méregetve
rajtam képzeletében –
De még jó, hogyha nem lát!
legalább könny se buggyan
szeméből; sápítozva
tenyerét se csapja össze:
– Jaj, hát mi lett belőled?
Hol van hajad, a lombos,
s hová fakult szemednek
szatíros villanása?…
(Ó, jaj! Esztendeinknek
megálljt nem mondhatunk, míg
nem dobjuk tetemünket
az útjukon keresztbe!)

1970. december 31.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]