Harangszó és útikalauz

Szivem harangszótól nehéz.

Eleve győzedelmes e túlszép érc-zengedezés

s benne kóbor hitetlen elvész?

Vagy a viharnak szólna csak,

mely a városra támadt?

Borzas-lovú felhőcsapat

rohanta meg a várat.

…Az a pogány veszedelem

is így torlott a sáncnál,

s nem kell behunynom a szemem,

már látomás a látvány:

„A védhad harmadnapja állt zengő vértben lovastul

s Udalrik kürtjelére várt pártázatos magasból.

Megnyíltak zordon vaskapuk, s az érc-zuhatag omlott –

nem vitt az íj, kard sem fogott,

s a hadrend futva bomlott.

Buktak a borzas lovasok bárddal nyakazva, sorba,

csak hét maradt életbe ott –

s vaskampón függött a Horka.

Heten, levágott orruak! Száz évre lecke volt az:

gyalog vitték a gyászukat haza, kik eddig lovagoltak.”

Még most is ezt kongatja hét

gőgös harang fölöttem,

pedig rég volt, iszonyu rég,

955-ben!

1970. október