Lupus aquincumi költő verseiből, I
Ahogy egy szicíliai hellén gyarmat-város körszínházában játszhatták
| Végzet erői alatt órjások népe vonaglott, |
| megtört, s oszlopokat döntve a porba omolt. |
| És kik a Mennyégből mindezt a fejükre idézték, |
| gyászolták maguk az iszonyu istenek is. |
|
És ahogy egy aquincumi színpadon játsszák
| Szennyesüket teritő, orrvájó, köpve-beszélő, |
| lelki mamuszt viselő kispolgár-figurák |
| végül egy intim zug bűzmocsarába merülnek… |
| Bűnük idézte elő: senki se szánja soruk. |
|
|
Egy kövér aquincumi szélkakas sírfelirata
| Nem szívsz már velem egy-levegőt e nyomorteli Földön: |
|
kárpótlásom ihol aljasságaidért! |
| Pöffedt tested a díszsírhelyen egy éve se rothad, |
|
s hírhedt hírneved is bűztelenűl elenyész. |
|
|
|