Lupus aquincumi költő verseiből, I

I
Görög tragédia
1
Ahogy egy szicíliai hellén gyarmat-város körszínházában játszhatták
Végzet erői alatt órjások népe vonaglott,
megtört, s oszlopokat döntve a porba omolt.
És kik a Mennyégből mindezt a fejükre idézték,
gyászolták maguk az iszonyu istenek is.
2
És ahogy egy aquincumi színpadon játsszák
Szennyesüket teritő, orrvájó, köpve-beszélő,
lelki mamuszt viselő kispolgár-figurák
végül egy intim zug bűzmocsarába merülnek…
Bűnük idézte elő: senki se szánja soruk.
 

1970

II
Egy kövér aquincumi szélkakas sírfelirata
Nem szívsz már velem egy-levegőt e nyomorteli Földön:
 
kárpótlásom ihol aljasságaidért!
Pöffedt tested a díszsírhelyen egy éve se rothad,
 
s hírhedt hírneved is bűztelenűl elenyész.
 

1966

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]