Fenyőfák tánca, Vízkereszt után

Elnéztem éjnek-évadán havas szél őket hogy dobálta! Romos udvar zugában állt a bál, megúnt fenyőfák kerge tánca. Három-négy megcsúfolt fenyő összefogózva hogy bokázott! A szél, szájában kályhacső, fel-felhuhogva furulyázott. Ó, hol a hintó, hol a hintaló, hol a bohóc, a kismackó alóluk? Hová tűnt a sok csillogó arany-ezüst gömböcske róluk? Járták a szél kedve szerint, megfosztva minden cicomától, szemétre hányt örömeink könyörtelen példázatául. Az a kis dal, a ringató, jászol-szalmán álmodtató, örömhozó dalocska hol van? (S a hajnalban lopakodó, mezítláb odasurranó fiúcska, aki voltam…) 1970