Utolsó imádság
Dr. B. Gy. barátom halálhírére
| Hogy álljak majd színed elé, |
| mikor meghalni az ártatlanokkal |
| és alig titkolható örömmel |
| fogadtam felebarátaim halálhirét: |
| – Ismét másvalaki s nem én! |
| De még szívtépő gyásztól is olykor |
| paráznaságra pezsdült a vérem!… |
|
| Most is bűnös testemnek miatta |
| Fekete függönyök nyiladoznak, |
| s mögöttük mélység, vagy magasság, |
|
| Jobb, ha nem látom fényes Arcodat: |
| belevakulnék! – s nem állok Eléd, |
| hogy ne kelljen próbára tennem |
|
| És egyenest a Pokolra vettetem, |
| fertelmes mélyiből áhítva tovább |
| mennyekből átsugárzó Tisztaságod. |
|
|
|