Egy leányka születésére
| Ma születtél – tán még anyád se látott –, |
| s már neved kérdik barátnők s barátok! |
| Jaj, Istenem, a sok bolondos: |
| hogy-hogy nekik a név a fontos? |
| A sok szorongás, rettegés jogán, |
| mely három hétig fogta a szivünk, |
| hogy megbánhattunk mindenféle bűnt: |
| én csak Mavagy-nak hívlak, pici lány, |
| mint gyermekét a babonás pogány. |
|
|