Késő bánat

Gyönyörü könyvek, szép szógyűjtemények,
esszék, amiket látok mindenütt,
újsütetű tanulmányok, regények,
másoknak lesztek immár édenük?
Miket tükrös kirakatok kinálnak,
vívmányai új filozófiáknak,
főként miattatok siránkozom;
a jóvátehetetlen kínja áthat,
s elherdált ifjuságom átkozom!
Bizony, múzsák helyett halakra lestem,
könyvek helyett szoknyák között lapoztam!
Könyvtárak hűse helyett bokrokét,
vízparti berkek sátorát kerestem…
Késő bánat! Közeleg a Sötét,
időmből nem telik már semmire,
s egyre butábban és tudatlanabban
nézek a Nagy Cenzor eleibe.

1969

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]