Pogány imaszándék

Mert mindenhez erőtlenek vagyunk
és gyűlöletben, szeretetben lemaradtunk
a bátor gyűlölőktől – szeretőktől,
mert szenvedésre sem vagyunk valók
s ehhez képest örömökre se méltók;
mert hinni nem volt jó hitünk s erőnk,
s a hitetlenséget is gyáván megtagadtuk;
mert fogható kis bálványainkat eldobáltuk,
mielőtt megtaláltuk volna a Foghatatlan Nagyot;
mert szégyelltünk sírni temetéseken is,
holott idegenek siratták siratnivalónkat:
Most, hogy egy meg sem születettnek
életet sem ízlelt halála fenyeget:
 
imádkozzunk köveknél,
 
könyörögjünk kútaknál,
 
fohászkodjunk nagy fáknál
 
erdőn, mezőn;
 
s ne átalljunk térdreborulni
 
a könnyekkel súrolt lépcsejű,
 
tiszta, fonnyadtliliom-illatú
 
templomokban!

1969. március

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]