Pogány imaszándék
| Mert mindenhez erőtlenek vagyunk |
| és gyűlöletben, szeretetben lemaradtunk |
| a bátor gyűlölőktől – szeretőktől, |
| mert szenvedésre sem vagyunk valók |
| s ehhez képest örömökre se méltók; |
| mert hinni nem volt jó hitünk s erőnk, |
| s a hitetlenséget is gyáván megtagadtuk; |
| mert fogható kis bálványainkat eldobáltuk, |
| mielőtt megtaláltuk volna a Foghatatlan Nagyot; |
| mert szégyelltünk sírni temetéseken is, |
| holott idegenek siratták siratnivalónkat: |
|
| Most, hogy egy meg sem születettnek |
| életet sem ízlelt halála fenyeget: |
|
|
fohászkodjunk nagy fáknál |
|
s ne átalljunk térdreborulni |
|
a könnyekkel súrolt lépcsejű, |
|
tiszta, fonnyadtliliom-illatú |
|
|
|