Tövises karácsony
| A víz szinén óriási vízipók, |
| száguld a szálkás-lábu fagy; |
| itt van a tél, a fehér Behemót, |
|
| Bozót, fa elhullatta rég a sátrát, |
| messze tekint ágak közén a szem – |
| köröskörül gyanus mértani ábrák, |
| dermedten, csontváz-szerüen. |
|
| Szivemet szúrja a Karácsony |
| gyantás, deres tüskéivel; |
| emlék-sereg pusztít, harácsol, |
| s üres hajlékomból kiver. |
|
| Könnyeimet senki se lássa! |
| ilyen magányos bujdosásra |
|
| Leginkább őket keresném fel, |
| sírjukról dermedt-ujju kézzel |
|
|
|