Hasztalan ráolvasás
| Essetai hémar… Cito pede labitur aetas… |
| Hányszor hallottam ifjukorom óta! |
| Mint valami titkos ráolvasást, |
| úgy mondta, szembeszegülve az idővel,
|
| mint aki zúgó szélvésznek feszül. |
|
| Fugit irreparabile tempus… |
| S minden, mindenki hullott körülötte, |
| maradvány kőszál: lecsiszoltan állt, |
| s míg állt, árnyékán életünknek |
| oly örökkévalóság-íze volt! |
|
| De biztosnak vélt gátja a mulásnak, |
| úgy omlott össze szörnyü roppanással, |
| hogy az idő azóta is rohan, |
| gáncsolhatatlan gyors lábbal, vakon! |
|
| S életünket már annyinak sem érzem, |
| mint a bogárét, egy-nyaras virágét. |
|
|
|