Kalap-korona
| Minden tárgya közül ez a kalap |
| azonosult a legjobban vele: |
| csak rápillantok s már alatta áll; |
| boltíves homloka megint kitölti, |
| kétoldalt két fehér szárny: ősz haja – |
| a nyugtalanság szárny-szimbóluma |
| s kifejezője annyi repdesésnek |
| a visszahívó Régi Tartományba – |
|
| Eső formálta így s homlokverejték, |
| mosolygós vagy komoly köszöntgetések |
| oly régimódi-illedelmesen, |
| ahogy manapság tán ki sem köszön már, |
| nagynak-kicsinynek ember rangot adva – |
|
| Ó, őt előbűvölgető Ereklye, |
| s elémidéző bármely pillanatban! |
| Alatta könnyes áhitat fog el, |
| és az egyetlen hódolásban állok, |
| mellyel halandó embernek adóztam! |
| Szerény királyság árva koronája, |
| melyhez hű voltam lázadozva is – |
| rozsdás szegen lóg, és csupa lemondás, |
| ahogy néz-néz, gyarló örökösére. |
|
|
|