Eljöttek érte
| Álmomban már többször eljöttek érte |
| sötétruhás, komoly professzorok: |
| Málnásy, Járai és Fejes Áron, |
| s mutogattak rá manzsettás kezek. |
| Már tudtam: köztünk nem lehet sokáig. |
|
| Meghívták újra enyedi tanárnak? |
| S ott él megint a hűvös templom-árnyban, |
| kollégyumi szobák boltjaiban, |
| s könyves zugban dolgozatot javítgat? |
|
| Vagy csak nagyobb kirándulásra ment, |
| s majd visszajön páfránnyal, hátizsákkal, |
| és zöld kalapján bársonyos gyopár… |
|
| Mert a holtak még sok találkozást, |
| viszontlátást és búcsút tartogatnak – |
| amíg magunk is oda nem jutunk, |
| ahol lakoznak: |
végső otthonunkba. |
|
|
|