Kinek se kellő rózsák
| Kinek se kellő rózsák pusztulása, |
| rozsdás szirmok az ázott fövenyen! |
| Pedig a sírok disztelen vacognak, |
| lakóik vak homályban dideregnek. |
|
| Bénán feküsznek egymás közelében, |
| megfogni még dermedt kezük se tudják, |
| leszállván a sötét tudattalanba. |
|
| De gyászunk néha utoléri őket |
| és mint meleg könnycsepp hull a szivükre. |
| S hogy borzongatja őket kacagásunk! |
| Ilyenkor érzik, győz a feledés. |
|
|
|