„Táltos volt”
|
Tamási Áron emlékére
| Láttátok-é a kisírt-szemü holdat? |
| Hogy lengett ott gyászfátylasan! |
| Lehullt mellőle legszebb csillaga. |
| (Gyászhold: vergődő, megszárnyalt madár, |
| csorba címer – kiteljesül-e még?) |
|
Akkor a gyásznép már eloszlott, |
| itt-ott két-három kéz hideg |
|
Halk szóval, könnyfátyolon át |
| mormolhatják így a rorátét. |
|
– Táltos volt – szólt egy csorba vén –, |
| a mesebeli harmadik királyfi, |
| szivárványként fog mindig állni. |
|
Mondtam: – Városba szállt rigó, |
| ülvén a rozsdamarta rácson, |
| bérházba szűz erdőt varázsol. |
|
Éjfél körül nekivágott az űrnek |
| a szemfedő, nőtt, nőtt, tüzet fogott – |
| maga az ég – rajta hanyatt repültek |
| püspöksüvegek és pásztorbotok. |
|
|