„Táltos volt”

Tamási Áron emlékére

 
Láttátok-é a kisírt-szemü holdat?
Hogy lengett ott gyászfátylasan!
Lehullt mellőle legszebb csillaga.
(Gyászhold: vergődő, megszárnyalt madár,
csorba címer – kiteljesül-e még?)
 
Akkor a gyásznép már eloszlott,
itt-ott két-három kéz hideg
poharat markolt valahol,
keserűn lángoló szivükre
sisteregve ömlött a bor.
 
Halk szóval, könnyfátyolon át
motyogta ki-ki a magáét,
harangszóra zarándokok
mormolhatják így a rorátét.
 
– Táltos volt – szólt egy csorba vén –,
a mesebeli harmadik királyfi,
ki meghasadt egünk ivén
szivárványként fog mindig állni.
 
Mondtam: – Városba szállt rigó,
ülvén a rozsdamarta rácson,
dalával a szomoritó
bérházba szűz erdőt varázsol.
 
Éjfél körül nekivágott az űrnek
a szemfedő, nőtt, nőtt, tüzet fogott –
maga az ég – rajta hanyatt repültek
püspöksüvegek és pásztorbotok.
 

1966. június 4.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]