Egy kidőlt fenyőszálra
| Most látni csak órjásnak a fenyőt, |
| s az irtáson véges-végig zuhant. |
| Rángatta hét vihar szele, |
| villámok sem bírtak vele, |
| de gyökerét gombák bokrai lepték, |
| nyirokkal marták, leteperték, |
|
| Kik bölcs árnyékán enyhelyet kerestek, |
| ág-bogain gyakorta megpihentek, |
| a levegőben hontalan körözve |
| rémült madárnép repdes most fölötte; |
| fenyőrigó, pirók, rossz-szárnyu holló |
| sírván-siratja: Nincs Hozzá hasonló |
| s többé nem is lesz Hozzá fogható nagy |
| égrenövő sudara a vadonnak, |
| jaj, hol buvunk meg, hol ülünk meg, |
| ha a tél viharai jönnek – |
|
| Fel nem támasztja jajgatásuk, |
| míg élnek, addig tart a gyászuk, |
| a bánat, hogy a mord enyészet |
| legyőzheti a Szép Egészet, |
| s szemük láttára hogyan ég el |
| ez az örökzöld Menedékhely. |
|
|
|