Gyönyörű ősz

Búcsúzkodás szaka, gyönyörű ősz, bennem fájdalmat fájdalomra szősz. Riadt sikoltozás a ködben: útjavesztett vadlúdcsapat fölöttem. S a dérütött mezőn, melyet maholnap örökre elhagyok, kikericsek születnek-haldokolnak, baljós lila csillagzatok: hányattatást, hajótörést mutatnak a szárnyas és a szárnyanincs utasnak… Kéklő ezüstben ring felém a távol – s bár túlfelől csodát kinál a part, tudom, csak ide vágyom vissza majd vándormadár lelkemmel, a halálból!