Levél Lombardiába
|
Poète adore-moi moi j’ai un autre amour.
Apollinaire
|
| Most fent a hűvös Skandináviában |
| vagy a Ligur-öbölben hordozod |
| törékeny tested, márvány homlokod, |
| merítkezel elsüllyedt kultúrákban, |
| hajadat óvod a viking szelektől, |
| vagy etruszk nappal sütteted magad, |
| beszélsz rég elfelejtett istenekről – |
| nekem a hallgatás vak szobra vagy. |
|
| Hiányod többé már nem gazdagít, |
| hiányod már csak koldusság, gyalázat; |
| kutatom márvány csended okait, |
| s minden elképzelt válasz megaláztat. |
|
| Fehér-fekete tengerparti sziklák |
| előtt térdeltem: bennük alakod |
| meg-megtaláltam s gázoltam mezitláb |
| a formáiddal gyűrüző habot. |
|
| Madonnát láttam templom zugolyában, |
| arcáról rám parázslott a szemed; |
| fürdőruhád egy polcon megtaláltam, |
| s csókolgattam, mint egy eszeveszett. |
|
| Mindent te adtál egy-egy percre – kölcsön. |
| Otthagytam sírva, s nem kérem soha. |
| Mit loptam el? Miért jár ez a börtön: |
| hallgatásod körémrakott fala. |
|
|
|