Kőkirálynő, lámpafényben
| Szent fejek lépcsőzetében |
| Elfordulok s nézem újra – |
| mintha láttam volna, régen. |
|
| Jaj, fejét is félrehajtja, |
| s mégis oly fehér az arca, |
| mintha mosta volna hóban. |
|
| Tizenkét szent közt is árva; |
| vár az angyal kürtszavára. |
|
| Hol szerezzek most virágot |
| vagy örökzöld-lombu ágat, |
| mintha vinném jó anyámnak |
| egy nagy-messzi sírhalomra. |
|
|
|