Novemberi keserves

Már a mezők, hegyek mind dérütötte szürkék – álmomban hát odamegyek, hol tenger, ég azúrkék! Bolondos, könnyü nők kacsintására vágyom, mulatni a véges időt végetlen számu ágyon. Itt gombamód szapora gond roskasztja vállam, szivet-lelket befont befele nőtt szakállam. Az öröm elhagyott, a tarkaság elillant – fekete szárnyu angyalok mondják a holtomiglant.