Kiűzetés a Paradicsomból

Minden végtagunkkal összefonódva az ősemberi csont- s izomcsomóba, vérünk egymás vérébe oltva, oly egyek voltunk, mintha így születtünk volna: nő-férfi, egy-test, együtemü két szív, iker-lelkek reflexei, közelből összevillanó szemek, lidérc-lángokkal egymásba cikázók – Mi tépte ketté ezt az egy-világot? Mintha doronggal ütöttek volna gerincen, bénultan és kihülve, dermedten elterülve, jégszárnyasan, távolodón repülve egy-fekhelyünkről már kétféle űrbe: étheri hidegek vagyunk s vágytalanok, mint a nemetlen, meddő angyalok. Külön-külön összekulcsolt kezünk bocsánatért eseng: amért nem vétkezünk, s mert testünk gyatra újra fölidézni az Éden valóraváltott igéretét s egymásnak újra megadni a tegnap ízlelt pillanatnyi örökkévalóságot.